Mertünk nagyot álmodni, és megcsináltuk! 

(2018. március 9-11.)

Hónapok óta készültünk az újabb, immár, baráti, testvéri találkozásra.

Miként is kezdődött? A Szent Miklós Óvoda, Általános Iskola, EGYMI, Kollégium és Gyermekotthon a "Határtalanul" pályázat keretén belül társiskolát keresett. E sorok írója, közel négy évtizedes néprajzi gyűjtőmunkája miatt is, Zoboralja (Nyitra környéki magyar falvak) egyik magyar tannyelvű iskoláját kereste meg, - eredménytelenül. Miután választ sem kapott a megkeresésre egy véletlen találkozásnak köszönhetően egy korábbi néprajzi gyűjtőterületén, Medvesalján, azon belül Gömöralmágyon (Gemersky Jablonec - Szlovák Köztársaság) talált együttműködő partner iskolára, kollégákra és diákokra.

Első, "határtalan" találkozásunk 2017. novemberében, Salgótarjánban történt. Megismerkedésünk alkalmával közösen koszorúztuk meg a Salgótarjáni Sortűz Áldozatainak Emlékművét. Ekkor már érlelődött bennünk a "Kincses Óbuda" vetélkedő gondolata. Ezeknek a programoknak a szervezését, tartalmi és formai megvalósítását Rostás Ágnes nevelő, a komplex szabadidő-szervező munkacsoport egyik alapító tagja és Virt István a nevelői munkaközösség, valamint a kollégiumi intézményegység vezetője építette fel. Ennek során alakult ki együttműködésünk az almágyi iskolával; köszönhetően a szlovákiai magyar tannyelvű intézmény igazgatóhelyettesének, Agócs Ildikónak és igazgatójának, Agócs Péternek. Két programot egyesítettünk. A "Határtalanul" (állami pályázati) program azt a célt szolgálja, hogy diákjaink megismerjék a határon túl, nemzeti kisebbségben élő magyarok történelmét, nemzeti kultúráját. A "Kincses Óbuda" vetélkedő által nevelésbe vett ("állami gondozott") tanítványaink közvetlen lakókörnyezetük kulturális és ipartörténeti értékeivel, kincseivel ismerkedhetnek; erősítve ezzel lakóhelyükhöz való kötődéseiket, identitástudatukat. A két programot összevonva jött létre a "Határtalanul - Kincses Óbuda" programsorozat.

Az első forduló Óbuda kulturális kincseit hivatott feltárni. Intézményünk V-VIII., valamint felső évfolyamos autista csoportja megismerkedett Óbuda jeles kulturális intézményeivel (Aquincumi Múzeum és Amfiteátrum, Római Fürdőmúzeum, Varga Imre Múzeum, Óbudai Múzeum, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum). Ezek meglátogatása után sorsolással döntöttük el az évfolyamonként bemutatandó kulturális intézményt. Az egyes évfolyamok tanulói képviselője és felkészítő tanára így lett idegenvezető az adott múzeumban, erősítve ezzel az együttműködés és kommunikációs képességet!

2018. március 9-én délután megérkeztek várva-várt almágyi vendégeink. Elszállásukat kollégiumunkban oldhattuk meg. Délután 5 órakor dísztermünkben bemutatkozásként megtekintettük a "Miénk itt a tér" című filmet, ami az intézmény 90 éves alapításának évfordulójára készült 2016-ban. Ezt követően Stein-Kovács Anita vezette "színes kotta zenekar" adott felejthetetlen zenei élményt, majd az énekkar könnyeztette meg a hallgatóságot. Ezt követően vendégeink meglátogatták a gyermekotthoni csoportokat. Újabb könnyek vendégeink részéről azt látva és érezve, hogy gyermekeink milyen szeretettel, öleléssel fogadták őket: kézen fogva mutatták meg szobáikat, játékaikat, rajzaikat. No, és persze könnyek részünkről látva azt, hogy vendégeink miként fogadták el, ölelték meg gyermekeinket.

Vacsorát követően sétára indultunk a Fő téren át a Margitszigetig. Felvidéki magyar iskolás társaink szorgalmasan fényképezték "Budapest fényeit", - mindenkit elvarázsolt a város esti színpompája. Zenélő kút, a Víztorony esti csodája; megilletődötten állhattunk Szent Margit kolostoránál átérezve az Árpád-kor levegőjét.

Szombaton kezdődött az idei, nagy vetélkedő első fordulója. Ilyet még nem csináltunk. Csoportjainkat két részre osztva látogattuk végig az említett múzeumokat úgy, hogy a korábbi felkészülési szakasz után tanítványaink voltak vendégeink idegenvezetői. A mi gyerekeink mutatták be a vendég gyerekeknek Óbuda kincseit! Az eredmény, az élmény minden előzetes várakozást felülmúlt!

Óbuda bejárása után, kora délutánra kellőképpen elfáradva kezdtünk a délutáni programhoz, mintegy lazításként: "Népek és nemzetek játékai" címmel. A vetélkedőn résztvevő Miklós téri gyerekek római kori játékokat mutattak be. Az almágyi gyerekek sem voltak restek. Gömöri (Hidegkúton gyűjtött) népi gyermekjátékkal és ehhez kapcsolódó kiolvasókkal leptek meg minket.

Az a rendkívüli megtiszteltetés ért minket, hogy Berecz András Kossuth-díjas ének és mesemondó elfogadta meghívásunkat és egy órás előadásával emelte programsorozatunk fényét. Tekintettel arra, hogy régmúltra visszanyúló barátságunkra előadásában is kitért Berecz András, előadását követően felidéztem a meghívást kezdeményező telefonbeszélgetésünket. Akkor elhangzott a részemről, hogy gömöralmágyi vendégeink lesznek, - ezt meghallva egy almágyi dalt énekelt, már a telefonba is. Megkértem, hogy almágyi vendégeinknek énekelje el azt a dalt a közös esténken is. A dal ismét elhangzott. Műsorvezetőként ismét látnom kellett vendégeink könnyeit.

Számunkra rendkívüli megtiszteltetés volt az is, hogy ezen a délutánon Tamás Ilona, az Észak-Budapesti Tankerület Igazgatóasszonya is részt vett rendezvénysorozatunkon.

A kulturális eseményekben rendkívül gazdag napot népi tánctanítással és táncházzal zártuk. A talpalávalót a Békás zenekar szolgáltatta, a táncot ritkán látott energetikussággal Komáromi Kristóf tanította.

Vasárnap délelőtt Buda vári sétára indultunk. Bécsi-kapu tér, majd Kossuth és Táncsics valamikori börtönénél röviden megemlékeztünk 1848. közelgő március 15-i évfordulójáról. Csendes szemlélődés és áhítat a Mátyás templomban. A templom kijáratánál egy gyékénykosárban üzenet várt a kilépőkre. Egyet én is kivettem: "Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé (Zsolt 1,1)

További sétánk során, a Nemzeti Galéria teraszán a város látványában gyönyörkedve, a Sándor Palota előtt a katonai őrségváltást nézve az idézett gondolat hatott át. Olyan emberekre, barátokra, testvérekre találhattam - találhattunk, akik "határtalanul" hozzánk tartoznak, akik csakis az emberi kincseket keresik. Legyen az Gömör vagy Óbuda.

Köszönettel tartozunk a Fővárosi Önkormányzat, az Észak-Budapesti Tankerületi Központ, valamint a Miklós téri Gyermekekért Alapítvány anyagi támogatásáért; mindezek nélkül programunkat nem valósíthattuk meg!

Virt István